SAJTÓKÖZLEMÉNY
2007. június 14-én 14.30 órakor nyílik meg a budapesti Hadtörténeti Múzeumban a Litván Népirtás- és Ellenálláskutató Központ A Népirtás Áldozatainak Múzeuma által rendezett „Háború a háború után: a fegyveres szovjetellenes ellenállás Litvániában 1944 és 1953 között” című vándorkiállítás, amely a Litván Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége valamint a Budapesti Hadtörténeti Múzeum és az 1956-os Intézet együttműködése révén jött létre. A kiállítás a szovjet megszálló rezsimmel szembeni litván ellenállásnak állít emléket és tiszteleg a szovjet népirtás áldozatai és a szabadságharcosok emléke előtt.
A kiállítás megnyitóján bemutatásra kerül A. Digimas litván rendező 30 perces filmje, “A fegyveres ellenállás” is.
1944–1945-ben, miközben a világ a náci Németország legyőzését ünnepelte, a Szovjetunió által megszállt Litvániában már folyt a partizánháború. Litván hazafiak tízezrei csatlakoztak a megszállók elleni elkeseredett küzdelemhez. Bármilyen nehéz is volt a jóval erősebb elleséggel szembeszállni, a partizánok mégis kötelességüknek érezték, hogy mindaddig folytassák a fegyveres ellenállást, amíg helyre nem állítják a független litván államot.
A partizánháború, amely csaknem egy évtizedig – 1944-től 1953-ig – tartott, a litván történelem egyik leghősibb és legtragikusabb fejezete. A küzdelemben körülbelül 50 ezer ember vett részt, közülük több, mint 20 ezren életüket vesztették, mintegy140 ezer embert vittek koncentrációs táborba, 118 ezret deportáltak. A harc ugyan vereséggel ért véget, de egyáltalán nem volt értelmetlen. A partizánok küzdelmeit, tapasztalatait a litvánok a megszállás hosszú évtizedei alatt sem feledték el.
A tematikusan szerkesztett kiállítás bemutatja a Litván Szabadságharcos Mozgalmat, az egységes vezetés létrehozását, katonai szervezeteit és ezek tevékenységét, a szabadságharcosok kitüntetéseit, ünnepeit, kiadói tevékenységét. Feltárja azt is, hogyan vettek részt a litván asszonyok a partizánháborúban, bemutat olyan családokat, ahol három, négy, esetenként akár öt vagy hat fiú harcolt és esett el a partizánok soraiban. Nagy figyelmet szentel a szabadságharcosok, illetve családjaik és támogatóik életének, elénk tárja mindennapjaikat, a lélegzetvételnyi nyugalom perceit éppúgy, mint elkerülhetetlen veszteségeiket az egyenlőtlen küzdelemben. A látogatók előtt árnyalt kép rajzolódik ki annak a nemzedéknek az életéről, amelynek jelszava ez volt: „Add meg Hazádnak, ami a kötelességed...“. A kiállítás anyagának legnagyobb részét a partizánháború idején készült fényképek és dokumentumok alkotják, de láthatunk korábbi, a leendő szabadságharcosok gyermekkorából származó képeket is, illetve későbbieket, melyek az ellenállásban résztvevők és családjaik életét mutatják be a szibériai száműzetésben.
A 2004-ben létrehozott kiállítást már megtekinthette a dán, amerikai, lengyel, ukrán és lett közönség.
